|
2016-07-17 17:39:32, vasárnap
|
|
|
Isten szuverén céljainak alázatos elfogadása
Végül, a pokol teremtse meg bennünk Isten szuverén céljainak alázatos elfogadását úgy a jelenlegi felelősségünket, mint maga a pokol létezését illetően.
Ha nem hordjuk szívünkön a megtéretlenek sorsát, akkor valami alapvetően hibás bennünk. Pál írta: ,,nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma ... az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint" (Róm. 9,2-3). Szívén hordta zsidó honfitársait, elkárhozásuk kilátása pedig fájt neki. Mi is hasonló szomorúságot kellene átéljünk. Indítson meg minket az elveszettek sorsa, szenvedélyesen odaszánva magunkat az evangélium terjesztésére. Tegyünk meg mindent ami erőnkből telik. Amint láttuk, ne engedjük, hogy bármi is eltompítsa ezt a felelősség-érzetet.
De vajon az evangélizálás kötelességének minden mást felül kell múlnia az életben? Jogos-e az a következtetés, hogy a pokol létezésének fényében, adjunk fel minden egyéb tevékenységet és vállalkozzunk teljes állású evangélizálásra? Helyes-e azt feltételezni, hogy a hívők egyetlen érdemleges foglalkozása az evangélium hirdetése az ítélet útján levőknek?
Nem, amennyiben megértjük a Szentírás kiegyensúlyozott tanítását. Isten csupán néhányat hív el népe közül az ilyen koncentrált szolgálatra. A hétköznapi kerékvágásnak folytatódnia kell a földön. Az emberek vessenek és arassanak, házasodjanak és sokasodjanak, hajtsák uralmuk alá a teremtett világot a különböző elhívatásuknak megfelelően. Az ő akarata számodra, hogy valósítsd meg hitedet abban a helyzetben, amelybe állított. Lehet ez családod eltartása, napi munkád istenfélő módon történő elvégzése, a gyülekezetben és a társadalomban történő szolgálat képességeid szerint.
Másokért való felelősségünk, bár valós, mégis korlátozott. Végső soron, ha az emberek pokolba jutnak, senkit sem hibáztathatnak ezért, csupán magukat, mivel Isten mondja: ,,Amely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága" (Ezék. 18,20). Ha nem beszélünk barátainknak Krisztusról, akkor részben felelősek leszünk elkárhozásukért, de a végső felelősséget a szóban forgó egyén viseli.
De ne vállalj több felelősséget, mint amenyit Isten vállaidra helyezett. Ha mégis, akkor összetörsz. Láttam már törődő pásztorokat összetörve. Lelkiismeretességükben olyan terhet vállaltak magukra, amely túl nehéz egy földi halandó számára. Isten az Úr. Nem kell attól félnünk, hogy ha nem evangélizálunk meg azonnal mindenkit, akit ismerünk, akkor tévedésből a pokolba jut. Krisztus megment minden, a választott népéhez tartozó, egyént. Ő biztosít minket arról, hogy ,,Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő" és, hogy ,,akiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök" (Jn. 6,37; 17,12).
Bármennyire paradoxálisnak tűnik, szükséges lazítanunk, Isten szuverenitásában megpihennünk. Némelyek közületek gyermekeitek üdvösségéért vagytok megterhelve. Imádkoztatok érettük, az Igére tanítottátok őket és sürgettétek őket, hogy higyjenek, eddig minden látható eredmény nélkül. Értük történő mély aggódásotok folytatódik - és ez jó is. Isten mentsen, hogy valaha is megfásuljatok vagy elközömbösödjetek. Lehet, hogy múltbeli hibákon és következetlenségeken töprengsz. Ezekért bocsánatot kérsz és kapsz majd. De hinned kell az Úrban! Emlékszem, amint Edinburghban egy hatvannégy éves férfivel beszélgettem, aki éppen keresztyén lett. Istenfélő szülei meghaltak évekkel korábban, szívükben összetörve tékozló fiúk miatt, aki megtagadta hitüket és példájukat. De eljött az idő, amikor megtért és elmondta nekem, hogy Isten után, szülei imádságának tulajdonítja megtérését. Ők meghaltak anélkül, hogy meglássák megtérését, de érte mondott imádságuk nem hullt a porba. Természetesen ez nem történik meg mindig, de nekünk bíznunk kell a Mindenhatóban. Az üdvösség ajándéka nem a mi kezünkben van, nem áll a mi képességünkben azt osztogatni és még a hozzánk legközelebbieket és legszeretettebbeket is rá kell bíznunk. Nem vállalhatunk felelősséget mások lelkéért. Együtt élhetünk azzal a félelemmel, hogy elutasítják Krisztust, de nem engedhetjük meg, hogy hitetlenségük megrázzon minket. Isten nem követ el hibát. Feladatunk benne bízni.
Végül, el kell fogadnunk alázattal Isten szuverén célját a pokol teremtésére illetően. Megborzadunk mikor rágondolunk és nem tehetjük, hogy ne érezzük át mélyen elveszett embertársaink helyzetét. Ez így van rendjén. Parancsot kaptunk, hogy szeressük ellenségeinket és felebarátainkat, mivel ők is Isten képére vannak teremtve. Lehet, hogy sokkal több rejlik bennük annál, mint amennyit mi ismerünk róluk. A leggonoszabb ember, akivel valaha is találkoztál, lehet, hogy egy a választottak közül. Úgy tűnhet, hogy ő maga a megtestesült ördög, egy tárzusi Saul, de később kiderülhet, hogy azok közé tartozik, akiket Isten kiválasztott öröktől fogva, és akit megváltani készül. Erősen bánkódnunk kell minden egyes egyén elkárhozása miatt.
Mégis természetes együttérzésünk könnyen a pokol tana iránti ellenszenvvé alakulhat át. John Stott azt írta az örök büntetésről, hogy ,,érzelmileg tűrhetetlennek tartom ezt a fogalmat és nem értem, hogy az emberek hogyan élhetnek vele együtt érzelmeik kiégése vagy terhe alatt történő összeroskadás nélkül." Ez egy fokozatosan elterjedő nézet, nemcsak az örök büntetéssel kapcsolatban, hanem a pokol teljes gondolatkörét illetően. Az emberek más szóval azt mondják, hogy szívesen vennék, ha nem létezne ilyen hely.
Az ilyen érzéseket meg lehet érteni. De vajon helyesek? Tényleg úgy kell tekintenünk a pokolra, mint egy izléstelen, zavaró valóságra, amely, kívánságunk szerint, inkább ne létezzen? A probléma ezzel a meglátással az, hogy a Szentírás bemutatja nekünk a megdicsőült szenteket, amint Istent dicsőítik a bűn elítéléséért és dicsőítve őt a gonoszság legyőzéséért: ,,Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten ... mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted. Igaz vagy Uram, a ki vagy és aki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted; mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra" (Jel. 11,17; 16,5-6).
Úgy látszik, hogy a mennyekben levő szentek dicsérik Istent a pokolért. Akkor mi ne dicsérjük őt most? Hadd legyünk óvatosak ennél a pontnál. Nyílván hálát adhatunk Istennek, hogy létezik egy pokol a bűn számára. Mondhatjuk: ,,Hálát adunk Urunk, hogy tűzet készítettél az ördög és angyalai számára. Örülök, hogy ő ott lesz örökkön-örökké. Örvendezek, hogy a gonoszság ítélet alá esik és dicsérlek Uram a büntetés azon helyéért."
De vajon tovább merészkedhetünk-e? Hálát adhatunk-e Istennek, hogy van egy pokol a gonosz emberek számára? Én vonakodnék ezt megtenni. Mikor a saját szívembe tekintek, túl sok bűnt látok abban, túl sok önzést, rosszindulatot és büszkeséget. Csupán az Üdvözítő kegyelmének köszönhetem, hogy nem vagyok a pokolban én magam is. Egyszerűen nem tekinthetek egy másik bűnösre és adhatok hálát Istennek a rá váró büntetésért. Biztosan nem keresztyén keserűség húzódik meg annak a lelkében, aki bármit képes érezni az elveszettek sorsával kapcsolatban, csak éppen aggodalmat nem.
Mikor a mennyben leszünk, dicsérni fogjuk Istent mindenért, amit elvégzett a pokol által. Mert megtisztulunk a bűntől, indítékaink teljes szentek lesznek és telve leszünk a Krisztus indulatával. Isten jogos és igazságos ítélete nyílvánvalóvá lesz. Ez élet minden igazságtalansága eltűnik az útból. Az idő összes rejtélye és látszólagos igazságtalanságai megoldódnak. Minden jóvá lesz. Az Úr fensége felragyog és mindenki, aki arrogánsan szembeszállt vele meg lesz alázva és le lesz vetve. Isten medicsőül a pokolban és ha Isten dicsősége minden másnál fontosabb nekünk, akkor vajon szomorkodhatunk-e a pokol létezése felett? Ez kizárt; és ha a mennyben átváltozunk, képesek leszünk Istent dicsőíteni mindenért, amit tett, a pokolt is beleértve.
Micsoda félelmetes rejtély! Jonathan Edwards gondosan megválogatott szavaival élve: ,,Illik a szentekhez, hogy teljesen és tökéletesen egyetértsenek azzal, amit Isten végez, vonakodás és ellenkezés nélkül, sőt, illik hozzájuk, hogy örvendezzenek mindennek, amit Isten helyesnek lát megtenni."
De most még nem merészeljük ezt megtenni. Egyszer viszont igen. Most még nem érthetjük meg, hogy Isten, az ő céljai szerint, miként dicsőülhet meg a pokol által. Majd egyszer igen. Ez az igazság, a többihez hasonlóan, térdre kényszerít és imádatra sarkall. (folyt. köv.)
Edward Donnelly |
|
|
0 komment
, kategória: Menny és pokol |
|
Címkék: igazságtalansága, legközelebbieket, szuverenitásában, kiegyensúlyozott, merészkedhetünk, szomorkodhatunk, elkárhozásukért, evangélizálásra, felelősségünket, felebarátainkat, kötelességének, paradoxálisnak, együttérzésünk, tűrhetetlennek, elhívatásuknak, rosszindulatot, képességünkben, evangélizálunk, hibáztathatnak, szenvedélyesen, ellenségeinket, következtetés, felelősségünk, vállalkozzunk, megtisztulunk, tevékenységet, embertársaink, hitetlenségük, evangélizálás, mindenhatóban, terjesztésére, természetesen, összeroskadás, örvendezzenek, kerékvágásnak, megfásuljatok, pokol teremtse, jelenlegi felelősségünket, pokol létezését, megtéretlenek sorsát, elveszettek sorsa, evangélium terjesztésére, evangélizálás kötelességének, pokol létezésének, hívők egyetlen, evangélium hirdetése, ítélet útján, ilyen koncentrált, hétköznapi kerékvágásnak, emberek vessenek, teremtett világot, különböző elhívatásuknak, John Stott, Jonathan Edwards, Edward Donnelly,
|
|
|
|
pokol teremtse, jelenlegi felelősségünket, pokol létezését, megtéretlenek sorsát, elveszettek sorsa, evangélium terjesztésére, evangélizálás kötelességének, pokol létezésének, hívők egyetlen, evangélium hirdetése, ítélet útján, ilyen koncentrált, hétköznapi kerékvágásnak, emberek vessenek, teremtett világot, különböző elhívatásuknak, társadalomban történő, emberek pokolba, igazon legyen, végső felelősséget, szóban forgó, földi halandó, választott népéhez, hatvannégy éves, üdvösség ajándéka, hozzánk legközelebbieket, pokol teremtésére, leggonoszabb ember, megtestesült ördög, tárzusi Saul, pokol tana, örök büntetésről, emberek hogyan, fokozatosan elterjedő, örök büntetéssel, pokol teljes, ilyen érzéseket, probléma ezzel, megdicsőült szenteket, gonoszság legyőzéséért, mennyekben levő, gonoszság ítélet, büntetés azon, gonosz emberek, saját szívembe, másik bűnösre, elveszettek sorsával, mennyben leszünk, pokol által, pokol létezése, mennyben átváltozunk, többihez hasonlóan, igazságtalansága, legközelebbieket, szuverenitásában, kiegyensúlyozott, merészkedhetünk, szomorkodhatunk, elkárhozásukért, evangélizálásra, felelősségünket, felebarátainkat, kötelességének, paradoxálisnak, együttérzésünk, tűrhetetlennek, elhívatásuknak, rosszindulatot, képességünkben, evangélizálunk, hibáztathatnak, szenvedélyesen, ellenségeinket, következtetés, felelősségünk, vállalkozzunk, megtisztulunk, tevékenységet, embertársaink, hitetlenségük, evangélizálás, mindenhatóban, terjesztésére, természetesen, összeroskadás, örvendezzenek, kerékvágásnak, megfásuljatok, egyetértsenek, társadalomban, nyílvánvalóvá, országlásodat, megtéretlenek, megválogatott, gondolatkörét, gyülekezetben, megpihennünk, vállalhatunk, felelősséget, imádkoztatok, tanítottátok, , ,
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
113 db bejegyzés |
e év: |
375 db bejegyzés |
Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 6921
- e Hét: 40697
- e Hónap: 70009
- e Év: 257811
|
|
|